Bizonyára sokan ismerünk esküvővel kapcsolatos szokásokat, hagyományokat, babonákat, de azok származásával, jelentésével, jelentőségével nem mindig vagyunk tisztában. Ez nem is csoda, hiszen egyrészt sok szokás eredete napjainkra sűrű homályba vész, másrészt egyes hagyományok már egyáltalán nem azt hivatottak szimbolizálni, amit régen.

Sőt mi több, azt, hogy ezek a szokások miért is fontosak, sokan sokféleképpen magyarázzák. Néhány hagyomány szinte mindenhol ismert, másokról viszont lehet, hogy alig hallunk valamit. Ki ne ismerné például a jó öreg szokást, mely szerint a menyasszonynak esküvője napján viselnie kell valami régit, valami újat, valami kölcsönkapottat és valami kéket?

Arról viszont valószínűleg már kevesebben hallottak, hogy a törököknél nem a menyasszonyi csokrot elkapó hajadon lesz a következő menyasszony. Náluk az a szokás, hogy a szertartás előtt a menyasszony topánkájának talpára írja eddig még hajadon barátnőinek nevét. Amikor a dínom-dánomnak vége, a násznép megnézni, hogy melyik leányzó neve maradt olvasható s a hagyományok szerint ő lesz az, akinek a fejét legközelebb bekötik. Lássuk hát, mi az, amit mi tudunk!

Valami régi, valami új, valami kölcsönkapott és valami kék

Ez a szokás az angoloknál született, de mára már rendkívül elterjedtté vált. Nem véletlen, hogy a Jóbarátok Monicaja is azonnal e négy dolog után kutat, amikor Chandlerrel elhatározzák Las Vegasban, hogy házasságot kötnek.

A hagyomány szerint a menyasszonynak a nagy napon viselnie kell valami régit, valami újat, valami kéket és valami kölcsönkapott holmit, s amennyiben ezt nem mulasztja el, házassága boldog és sikeres lesz. Ha babonásak vagyunk, talán most az eszünkbe ötlik: mik is lehetnének ezek a dolgok, és hogy honnan is szerezzük be őket, de semmi pánik, biztosan sikerülni fog, ha egy picit gondolkodunk.

A régi dolog lehet egy dédelgetett családi ékszer vagy a nagymama esküvőjén viselt koszorúja, illetve fátyla, az új például a fülbevalónk vagy a cipőnk, a kölcsönkapott lehet akármilyen pici dolog, mondjuk egy szép hajcsat, a kéket pedig szinte a legegyszerűbb megoldani: lehet néhány szál kék virágunk a menyasszonyi csokorban vagy egy picit kék masni a fehérneműnkön, harisnyánkon.

Azt sajnos ma már nem tudjuk, hogy a babona szerint miért éppen egy négy dolgot olyan fontos viselniük a menyasszonyoknak. Valószínűleg a régi dolog a menyasszony életének régi, hajadon szakaszát jelképezi, az új a házasélet megkezdését, a kölcsönkapott holmi a családi és a baráti támogatást, mely életünk minden pillanatában jelen van, a kék dolog pedig a hűséget szimbolizálja.

Ki házasodik legközelebb?

Szinte minden országban van valamilyen hagyomány, amely azt hivatott eldönteni, hogy ki lesz a következő menyasszony vagy vőlegény, kinek az esküvőjét ünnepelhetjük legközelebb. Talán az egyik legegyszerűbb, mégis rendkívül népszerű és elterjedt szokás a menyasszonyi csokor eldobása.

A menyasszony a házasságkötés után a templomból vagy a házasságkötő teremből kijövet, természetesen a násznépnek háttal állva eldobja a csokrát, s aki elkapja, az lesz a következő szerencsés menyasszony a társaságból. Arra az esetre, ha nagyon nagy csokrunk van, vagy a virágot szeretnénk tartósítva emlékként megőrizni, készíttethetünk egy kisebb csokrot külön erre a célra, s így az igazi csokrunk megmaradhat számunkra. I

gazán vicces lehet, ha az eldobásra szánt csokor több kisebb csokorból áll, s azok szanaszét repülnek. Több esély a hajadonoknak!

Ugyancsak a fenti kérdéssel kapcsolatos a koszorú- vagy fátyoltánc, mely főleg Nyugat-Európában divat. A menyasszony fejéről ilyenkor leveszik a fátylát, persze, csak ha van neki; a násznép hajadon lányai pedig megfogják a fátyol széleit, és körtáncot járnak vele. Arra, hogy hogyan is dől el, ki a következő, a táncnak többféle változata létezik.

Az egyikben az újdonsült menyecske szemét bekötik, s neki a fátyolt annak a hajadonnak a fejére kell tenni, akit először megfog. Más szokás szerint, az újasszony egyszerűen csak annak a lánynak a fejére illeszti a fátylat, akiről úgy gondolja, hogy a legközelebb fog férjhez menni.

Természetesen, a férfiaknak sem kell elkeseredniük, hogy ők kimaradnak a játékból, hiszen ők csokor helyett menyasszonyuk harisnyakötőjét dobhatják a nőtlen fiatalemberek közé, s aki megkaparintja, az nősül majd legközelebb. Lehet, hogy nem kapkodnak majd annyira érte, mint a hölgyek a csokorért! A játék úgy lesz a legmulatságosabb, ha a násznép is jelen van a harisnyakötő levételénél. Szégyenlős menyasszonyoknak vagy vőlegényeknek nem ajánlott!

Az akadályok leküzdése

Csakúgy, mint sok más hagyomány esetében, ennél is több változat létezik, de mindegyik azt hivatott szimbolizálni, hogy a házasság útján nem csak boldogsággal és vidámsággal találkoznak majd a szerelmesek, hanem bizony nehézségekkel is, melyeket együtt kell leküzdeniük.

Kedves szokás például, hogy a templomhoz vagy a lakodalom helyszínéhez vezető utat elzárják egy farönkkel. Hogy a menyasszony és a vőlegény átjuthasson, közösen el kell vágniuk a fát egy fűrésszel. Azért lehetőleg, ne egy hatalmas rönköt tegyünk eléjük, legyünk tekintettel arra, hogy mindketten teljes díszben pompáznak, s a feladat megviselné mind őket, mind pedig a ruhájukat. Az akadályoztatást természetesen megoldhatjuk sorfallal is, s különböző feladatokat találhatunk ki az átjutásért cserébe.

Az utat az esküvőn résztvevő gyerekek is elzárhatják, mondjuk szalagok kifeszítésével, s csak akkor adjanak szabad utat, mikor már elegendő cukorkát gyűjtöttek be. Természetesen a fenti szokások mindegyike a felmerülő akadályok közös erővel való leküzdését jelképezi.

A szellemek elkergetése

A gonosz szellemek csendben érkeznek s a legrejtettebb zugokban lapulnak meg, hogy minél kevesebbet zavarják őket. Ha tehát el akarjuk őket űzni, a legjobb módszer, ha olyan nagy zajt csapunk, amilyet csak tudunk. Kiváló módja a szellemek elűzésének például a cseréptörés, mely a boldogságot és szerencsét is szimbolizálja.

Szintén a szelleműzés a célja az úgynevezett merőkanál-táncnak; ilyenkor az ifjú pár lakásában körbe-körbe táncol a násznép egy része, s fakanalakkal, lábasokkal és fedőkkel csapkodnak. Az ifjú házasok autója mögé kötött konzervdoboz-halom is erre való, hiszen a csörömpölésétől a gonosz szellemek megijednek s az autó közelébe se merészkednek.

Ugyancsak a szellemekkel kapcsolatos hagyomány az első közös otthonba lépéskor a feleség küszöbön való átemelése. Az, hogy ilyenkor az ifjú férj karjába kapja asszonykáját, azt jelenti, hogy megvédi a küszöb alatt lakozó gonosz manóktól, másrészt így be is csapják a szellemeket, hiszen úgy tűnik, mintha csak egy ember lépett volna be a házba. A szokás még azért is fontos, mert azt szimbolizálja, hogy mostantól a házasok minden lépést közösen tesznek meg, illetve így a menyasszonynak esélye sincs megbotlani, mert az a babona szerint nagyon rosszat jelent.

Menyasszonyrablás

Szinte minden lakodalomban szokás elrabolni a menyasszonyt, akit a vőlegénynek aztán vissza kell szereznie. Régen ennek a hagyománynak komoly jelentősége volt, hiszen azt tartották, hogyha a menyasszonyt már a lagzi alatt sikerül elrabolni, akkor a vőlegény nem érdemli meg, hogy a lány az övé legyen.

Természetesen, mivel ez egy nagyon jó játék, manapság már a menyasszony igen könnyen rááll arra, hogy elrabolják. Az őt „elrabló” lehetőleg férfi ismerősökkel egy rövid időre elbújik, a vőlegénynek sietnie kell, hogy minél előbb megtalálja elveszett feleségét. Két dologra kell figyelniük az „emberrablóknak”: először is a menyasszonnyal egyik tanúja sem távozhat, másrészt vinni kell a csokrot is, hiszen a vőlegény csak így fizeti ki a rablás során összegyűlt számlákat. Amennyiben a csokor a vőlegénynél maradt, ha legalább arra tudott vigyázni, akkor a költségeket a rabló állja. Fontos, hogy a játék ne tartson sokáig, hiszen a menyasszony az est egyik fénypontja, így ha a vendégek sokáig nem láthatják, esetleg unatkozni fognak.

Menyasszonytánc, a menyasszonyi cipő árverése

A menyasszonytánc szokása még azokból az időkből származik, amikor a menyasszonyt a vőlegénynek igen súlyos összegért cserébe meg kellett vennie. Manapság természetesen már közel sem erről van szó, a násznép a pár háztartásának megalapozásához járul hozzá. A menyasszony csak akkor kezdhet éjfél utáni táncába, ha már felöltötte menyecskeruháját. Amikor a vőfély elkiáltja magát: „Eladó a menyasszony!”, mindenki táncolhat vele, de csak akkor, ha pénzt tesz egy kalapba, vagy a menyasszony fazakába, attól függ, ki hogyan játssza. Ha az újdonsült férj esetleg megunná a dolgot, egyszerűen az ölébe kapja nejét és „kimenti” a vendégek közül.

Ugyancsak a háztartáshoz szükséges pénz gyűjtését szolgálja a menyasszonyi cipő árverése. Ilyenkor az egyik vendég elrabolja az egyik menyasszonyi cipőt, s a vendégek licitálhatnak rá, de mindig többet kell a cipőbe tenniük, mint amennyi az előző ajánlat volt. Utolsónak a vőlegény tesz ajánlatot, hogy visszakaphassa az asszonyt is meg a cipőjét is, természetesen a pénzzel együtt. Az összegyűlt összeg lesz az ifjú feleség első havi háztartási pénze.

A termékenységet szimbolizáló szokások

Számos hagyomány és szokás létezik annak érdekében, hogy az ifjú pár házassága jólétben gazdag és termékeny legyen. Ezt hivatott elérni például a rózsaszirom szórása. Nagyon kedves látvány, amikor a násznép gyermek tagjai kicsi kosaraikból szórják a párra és útjukra a rózsa vagy egyéb virágok szirmait. A bő gyermekáldás segítésén kívül a szirmok a házasság göröngyös útját is elegyengetik.

Ugyancsak a termékenységgel kapcsolatos szokás a rizs szórása. A násznép rizst vagy egyéb gabonát szór a párra, hogy házasságukban sok gyermek szülessen. Amennyiben esetleg féltjük a frizuránkat, a násznép nyugodtan szórhat virágszirmokat, hiszen az nem bújik meg a hajunkban, viszont ugyanazt a hatást éri el.

Annak érdekében, hogy a pár elsőszülött gyermeke biztosan fiú legyen, aki a család nevét majd továbbviheti, a lagziban egy kisfiút szoktak a menyasszony ölébe ültetni, de például Kínában erre megfelelőbbnek tartják, ha egy kisfiút forgatnak meg a hitvesi ágyon.

Természetesen ezeknek a hagyományoknak egy része mára már átalakult, ezért van az, hogy egyes szokásokhoz több, helyenként egészen eltérő magyarázat vagy eredet tartozik. Az esküvői babonák egy része egyre inkább kimegy a divatból, s újak jönnek helyettük; egyes szokások viszont a mai napig is szilárdan tartják magukat. Mi itt sajnos nem is tudtuk összegyűjteni az összes hagyományt, csak néhányat ezek közül, melyek talán a legelterjedtebbek!

Szeretettel várjuk a ti ötleteiteket is, írjátok meg nekünk, ti milyen babonákat ismertek vagy milyen szokásokról olvasnátok még szívesen!