Noha, napjainkban már egyre inkább hódít az úgynevezett mini esküvői torta, azért a legtöbben, ha a menyasszonyi tortára gondolunk még mindig egy gyönyörűen díszített, emeletes tortát képzelünk el, tetején csodálatos cukorvirágokkal vagy a jól ismert menyasszony-vőlegény figurával.

A torta már az ókori időktől fogva egyfajta termékenységi szimbólumnak számított, Rómában például az volt a szokás, hogy egy kisebb tortát széttörtek a fiatal feleség fején annak érdekében, hogy a házasság gyermekáldásban gazdag legyen.

A tortát egyébként ebben az időben lisztből, mézből, mandulából és fűszerekből sütötték, de mára már természetesen bármilyen ízben és formában elkészíthető megálmodott tortánk. A hagyományok szerint azonban a tortában vagy a tortán díszítésként van marcipán, erre vezethető vissza a máig is népszerű marcipánfigurák eredete. A marcipán ugyanis cukorból, mandulából és rózsaolajból készül. A rózsa általában a szerelem jelképe, a mandula és a cukor, a keserű és az édes egysége pedig azt jelenti, hogy két nagyon különböző személyiség is képes harmonikus, boldog párt alkotni.

A már említett emeletes torta a középkori Angliából származik. Itt lagzi alkalmával az volt a szokás, hogy a vendégek maguk által készített tortákat hoztak az esküvőre. A sok különböző küllemű és méretű tortát az ünneplés helyszínén egymásra tették, s az ifjú párnak az így felépített magas torta-torony felett kellett megcsókolnia egymást, természetesen anélkül, hogy az „építményt” leborítaná. Az, hogy a torta fölött a menyasszony és a vőlegény megcsókolja egymást még ma is elterjedt, a hagyományok szerint, így biztosan gazdag gyermekáldás száll rájuk. Az esküvői torta az eredeti szokás szerint egyébként általában ötszintes. Ezek a szintek a születést, az elsőáldozást, a házasságkötést, a gyermekáldást illetve a halált, vagyis az élet soha véget nem érő körforgását jelképezik.

Nem új keletű szokás az sem, hogy az ifjú pár közösen vágja fel a menyasszonyi tortát, ezzel is jelezve, hogy már egy párt alkotnak, s az életben ezentúl minden lépést közösen tesznek meg. A közhiedelem szerint, ha ilyenkor megfigyeljük a párt, megtudhatjuk, hogy az ifjú férj vagy netán a feleség fogja viselni a nadrágot az elkövetkezendő években; a hagyomány ugyanis az tartja, hogy az lesz az úr a háznál, akinek a szeleteléskor a kés nyelén felül van a keze. Azt tartják, hogy ha a fiatalok a tortából egy-egy falattal megetetik egymást, sokáig összetartoznak majd.

Az esküvői torta elkészítését a legtöbb pár cukrászra bízza. Amennyiben mégis házilag szeretnénk a tortánkat megsütni, sose fogjunk magunk hozzá. Ennek több oka is van. Egyrészt, a babona szerint, a menyasszonynak semmi keresnivalója a tortasütésnél, hiszen amennyiben ő is segít, házassága csak munkából áll majd. Másrészt, ha a babonában nem is hiszünk, gondoljunk arra, hogy az általunk elképzelt, igényes torta elkészítése rengeteg időbe telik, erre pedig az egyéb teendőink mellett biztosan nem marad majd időnk.

Manapság terjedt el a szokás, miszerint a torta legfelső emeletét, értelemszerűen az a legkisebb, lefagyasztják és megőrzik az első házassági évfordulóig vagy az első gyermek születéséig. De például, ha kedveskedni szeretnénk vendégeinknek, néhány héttel esküvőnk után is meghívhatjuk őket egy kis közös fotónézegetésre és tortaevésre. Ha úgy döntünk, hogy szeretnénk fagyasztani a tortából, egyeztessük a cukrászunkkal, hogy ahhoz a szinthez a megfelelő, fagyasztható alapanyagokat használja.